Sokszor megtörténik, hogy amikor megtudja valaki, mivel is foglalkozom, nagyon érdeklődik, sok kérdést tesz fel, és eljutunk odáig, hogy milyen emberek járnak pszichológushoz. Így hangzik el általában a kérdés: "De kik járnak hozzád? Milyen emberek? Vagy mi a bajuk?"
"Bátor emberek!" Általában így válaszolok. És tényleg így is gondolom! El is mondom, miért, de ahhoz egy kicsit messzebbről kell kezdenem.
.jpg)
Sokan sokfélét gondolnak a pszichológusokról, a "páciensekről" - én jobban szeretem kliensnek nevezni -, arról a munkáról, amit közösen végeznek, de általában elmondható, hogy ezek a gondolatok inkább negatívak. Azt szoktuk gondolni átlagemberként, hogy aki pszichológushoz jár, annak valami nagyon nincs rendben az életében. Nem tudja megoldani a saját problémáit, gyenge ember, stb. Szeretjük azt gondolni, hogy mi meg erősek vagyunk, és majd megoldjuk mi a saját problémánkat, és egyébként is, egy vadidegennél jobban tudjuk, hogyan éljük az életünket.
Szeretnék rámutatni pár érdekes logikai ugrásra ebben a gondolatmenetben:
Az egyik, amikor úgy gondolkodunk, hogy majd mi megoldjuk a saját problémánkat, nem kérünk senki segítségéből. Ott vagyunk - mi, meg a probléma -, már jónéhány éve birkózunk egymással. Feltennék egy kérdést: Ha én teszem azt 5, vagy 10 éve próbálok változtatni egy problémámon, és 5 vagy 10 éve ez nem sikerül, akkor mi alapján gondolom azt, hogy "áhh, már csak egy kis idő, és megoldom"?
Hogy Einsteint idézzem: "Nem lehet problémát megoldani ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket."
Tehát logikus, hogy segítséget kérjek. És logikátlan, hogy tovább próbálkozzak egy eddig is sikertelen módon.
De hogy az érzésekről is beszéljünk, ezért megemlítem, hogy sokan gondolják azt, hogy a gyengeség, a tehetetlenség bizonyítéka, ha pszichológushoz fordulnak, segítséget kérnek. Hiszen egyedül megoldani, az a valami. Ez rendben is lenne, ha ezzel sikerülne megoldani a problémát...
Gondoljuk el, hogy mit gondolunk arról az emberről, aki süllyed a tóban, mert próbál úszni, de nem tud, mert nem tanította meg senki. Segítő kezet nyújtanak neki, vagy mentőövet dobnak, de ő nem fogadja el, mert egyre csak azt mondja, hogy ő tud úszni. Közben fárad, fogy az ereje, és egyre jobban elmerül.
Gondoljuk át egy másik ember esetét. Megy befelé a vízbe. Próbál úszni, de észre veszi, hogy próbálkozik, de ez nem elég. Ezért kikiabál, hogy segítsen neki valaki. A segítség meg is érkezik, kijjebb evickélnek, majd azt mondja az ember: "Kérlek szépen barátom, mutasd már meg, hogy tudnék úszni!" És akkor együtt kitalálják, hogyan tudna úszni.
A második emberről szeretnék beszélni. Arról, aki belátja, hogy nem tud úszni. Ez egy bátor ember, mert képes azt kimondani, hogy valamihez ő még nem ért, valamit még nem tanult meg, és képes felvállalni, hogy nem tud bizonyos dolgokat kontrollálni. Egyszóval ő egy olyan erős ember, aki még azt is vállalhatja, ha esetleg gyengének látják mások. Ez egy bölcs, és bátor ember. Nem ragaszkodik valamihez, ami nem működik, hanem azt mondja magának, hogy én nem tudom megoldani a problémámat, de hajlandó vagyok elfogadni segítséget, és megtanulni, hogy kell kezelni a problémát.
Persze, előfordul, hogy valaki magától is megold előbb-utóbb egy helyzetet. De ha magától 3 év alatt megoldja, akkor segítséggel 3 hónap alatt. A maradék 33 hónapban meg élhet ennyivel könnyebben, mert a probléma már nem nyomasztja többé.
Végezetül kitérnék arra, hogy a pszichológus egy idegen ember, hogyan tudna ő segíteni, ha a hozzám közelállókkal sem tudom megbeszélni a gondjaimat. Fontos azt megérteni, hogy a pszichológusság egy szakma. Egy hivatás. A pszichológus egy professzionális segítő. Ha gond van a kocsimmal, akkor autószerelőhöz megyek, ha kenyeret akarok venni, akkor pékhez. Ha gond van a lelki életemmel, akkor ezek szerint pszichológushoz "viszem magam", hiszen neki az a hivatása, hogy ért a lelki gondokhoz, és tud segíteni. Alapvetően ez különbözteti meg a pszichológust a csodadoktoroktól, és az önjelölt tanácsadóktól, akik mindig tudják, hogyan javítsák meg mások életét. A pszichológus "hivatásos", nem pedig egy "kontár". Itt főleg a szó azon értelmében használva, ami megkülönbözteti a hozzáértőket a hozzá nem értőktől.
Egyszóval a pszichológus a kliensekben bátor és okos embereket lát, akik tanulni és változtatni akarnak és mernek is! És szerintem mindenkinek hasznára válik, ha az emberek a pszichológusban egy professzionális segítőt látnak. Én örömmel élek egy olyan világban, ahol ilyen emberek vesznek körül!
