Nem tudok elmenni a napokban látott-hallott törvényjavaslat mellett! Általában sem szeretnék politikát hozni, belekeverni a blog tartalmába, de a tudományos szemléletmód nem hagy nyugodni.
Alapvetőnek tartom ugyanis, hogy mielőtt valamit határozottan állítok, azelőtt megbizonyosodom a dologról. Ellenkező esetben, amíg nem bizonyosodtam meg róla, addig nem állítom, csak feltételezem. Azt viszont semmiképpen nem gondolom, hogy feltételezésekre alapozva kellene törvényeket hozni egy épeszű országban!
Hogy konkretizáljam a témát, a Jobbik egyik képviselőjének a törvényjavaslatára gondolok, ami a szexuális devianciákat illetően módosítana törvényeket, hozna új szabályokat.
Amit kifogásolok, az a dolgok olyan fokú összemosása, amikor egy tisztán tudományosan megítélhető helyzetből politikai ügyet csinál valaki, de mindezt úgy, hogy a tudományos tényeket közben „elfelejti”. A törvényjavaslat normalitás és deviancia között akar különbséget tenni. Devianciáknál felsorolja a homoszexualitást, a biszexualitást, a transzneműséget, a pedofíliát, - na és meg is érkeztünk! Lássuk meg, hogy homoszexuálisnak, transzneműnek lenni nagyon nem ugyanaz, mint pedofilnak! A különbség ott van, hogy egy kiszolgáltatott embert felhasználok-e, ráveszek-e olyasmire, aminek megítéléséhez nincs felkészülve. Tehát kihasználok-e másokat?
A homoszexualitásra, biszexualitásra vonatkozóan elég egyértelmű adatok vannak az állatvilágban is, és teljesen normálisnak tekinthető és tekintendő szexuális beállítódások ezek, ha egyszer szinte minden, csoportban, csapatban élő állatnál megjelenik. Minél „civilizáltabb” egy állat, annál inkább. A pingvinek között például egészen meglepően gyakori. Sokan élnek kis helyen, akár az emberek általában.
Azt már meg sem akarom említeni, hogy az is tény, és adatokra, nem politikai véleményekre támaszkodó kijelentés, hogy az ún. szexuális devianciák (homoszexualitás, biszexualitás, stb.) egy nagyjából állandó gyakoriságot képviselnek az emberi populációban, csoportokban – függetlenül attól, hogy a világ mely országában, milyen vallású emberek között vizsgálódunk, és hogy milyen törvényi szabályozás vonatkozik például a homoszexualitás megítélésére! Tehát ebből látható, hogy a szexuális beállítódás nem olyasmi, amit törvényekkel szabályozni lehet. Mondhatnám másképp is: merő butaság törvényt hozni ilyesmire!
A törvények arra valóak, hogy az együttélés szabályait meghatározzák, és megakadályozzák az olyan eseteket, amikor az egyik fél a másikat megkárosítja, kihasználja, stb. A pedofília éppen ezért törvényi, jogi kategória. A homoszexualitás viszont ezért nem. Egy meleg szerelem nem károsít meg senkit.
El tudom képzelni, hogy vannak, akiknek „fáj” ilyesmit látni, akár még törvényt is hoznának ellene. Itt említenék meg egy nagyon érdekes kutatást (természetesen USA-ban készült): férfiaknak melegpornót mutattak. Kiderült, hogy a homoszexuálisoknak merevedése van, amikor ezt látják. És kiderült még valami: a „heteroszexuálisok” közül is merevedése van azoknak, akik véresszájúan tiltakoznak a homoszexualitás ellen. Szerintem mindenki össze tud rakni összefüggéseket innentől. A kutató azt hiszem, valahogy így fogalmazott: „Rájöttünk, hogy kétféle csoportja van a homoszexuálisoknak: akiket megvernek emiatt, és akik megverik őket.” Érdemes elgondolkodni ezen az utolsó mondaton.
Végül még annyit fontosnak tartok megjegyezni mind tudományos, mind erkölcsi, etikai szempontból, hogy az ember a szexuális beállítottságát nem csinálja, nem választja! Genetikus, és magzati időben kifejtett hormonális hatások következménye, hogy melyik nem iránt érez valaki nemi vágyat.
Persze, lehet azt modani, hogy de hát a homoszexualitást lehet terápiásan kezelni, és meg lehet őket tanítani a „normális” életre. De itt csak annyit kérdezek, és tényleg ez a zárszó: Hogyan lehetséges akkor, hogy a homoszexualitás kikerült a pszichiátriai kórképek közül, és hogy az Amerikai Pszichológiai Társaság egyenesen elítéli a homoszexuálisok „normalizálását” célul tűző – mellesleg sikertelen – konverzív terápiákat?
.jpg)
